Melkó Károly: Erőt kell demonstrálni idehaza
A tréner szerint nem érezték a lányok a találkozó elején a meccs ritmusát.
Mi volt annak az oka, hogy a találkozó elején nehezen lendültek játékba a lányok?
Úgy kalkuláltunk előzetesen, hogy az Ózdot mindenképpen le kell győznünk, még úgy is, hogy tudtuk, az előző két fordulóban két győzelmet arattak. Lehet, hogy kicsit lebecsültük az ellenfelet annak tudatában, hogy többen közülük már a második meccsüket játszották. Úgy vettem észre, eleinte nem éreztük a játéknak a ritmusát. Szerencsére aztán összeállt a védekezésünk, és indulásból szép gólokat szereztünk, és elléptünk az ellenféltől. De hozzáteszem, sok maradt a csapatban.
Hasonlóan a találkozó elejéhez, a második játékrészt is álmosan kezdte az együttes. Az előző két összecsapás igazi ki-kimeccs volt, ez pedig egy olyan, ahol igazából csak az NKK veszíthetett. Akár ennek is szerepe lehetett a kihagyott ziccerekben és szokásosnál rosszabb kezdésben?
Akár ez is elképzelhető. A mi játékerőnkkel és a csapat képességeivel azonban idehaza illendő volna jobban kezdeni, demonstrálni, hogy az ellenfélnek itt nincs sok keresnivalója.
A tizenhárom gólos győzelem azért önmagáért beszél, és a 20 kapott találatot sem nevezném soknak. Kiismerhetően játszottak az ózdiak.
Nem volt felvételünk róluk. Ezért volt jó, hogy láttuk a vendégeket a juniormérkőzésen. Ugyanazt a játékot játszották a felnőtt összecsapáson is. Felhívtam annak a találkozónak a tapasztalataira a figyelmet. A védekezés hibái nem is ezekben a szituációkban jöttek elő. A problémát inkább az okozta, hogy nem léptünk ki a lövőre, a kipattanókat sem mi szedtük össze. A végén pedig volt három eladott labdánk, ezeket a hibákat pedig kihasználta a rivális.
A második összecsapását játszotta az együttes Kunkli Bettina nélkül. Mennyire hiányzik a csapatból?
Hiányzik. A védekezéshez szükséges helyezkedési finomságokat, megelőző kilépéseket nagyon jól ismeri Betti. A fiataloknál ez a rutin hiányzik, ez volt az oka annak, hogy heteseket és kiállításokat szedtünk össze a találkozón. Ezt azonban csak meccsszituációban lehet megtanulni. Ezekkel együtt jól oldják meg a pótlását.
Ahogyan arról már beszéltünk, két rangadó van a csapat mögött. Kisvárdáról egy ponttal tért haza a csapat. Hogy ez mennyit ér, még nem tudjuk. A hírek szerint az NKK állt közelebb a győzelemhez.
Végig vezettünk a találkozón, az utolsó három percben is kétgólos volt az előnyünk. Azt hiszem, ezen a rangadón az a rutin hiányzott, amivel az ilyen mérkőzéseket be lehet húzni. Ekkorra már elvesztettük Editet is egy piros lap miatt, ez is nehezítette a dolgunkat. A döntetlen ennek ellenére jó eredmény. Bár a játékvezetők engedték a hazaiaknak a durva védekezést, amiért csak szabaddobásokat kaptunk. Lehetett volna két pontunk is, de az eggyel se legyünk elégedetlenek.
Meglepte a csapatot a Kisvárda harcmodora?
Korábban játszottunk velük egy tornán, igaz, ott a második meccsüket vívták ellenünk. Annál most lényegesen jobban védekeztek, pihenten gyorsabban odaértek a lányokra, széttördelték a játékot. Úgy gondolom, ezzel kicsit megleptek bennünket. Lehet, hogy kicsit mi is lassabbak voltunk. Akárcsak az Ózd ellen, Kisvárdán is hagytunk ki ziccereket, így a találkozón mindig adtunk nekik felzárkózási lehetőséget.
Sem a tréner, sem a csapat tagjai nem jelentették ki egyszer sem, hogy bajnoki címet szeretne nyerni, de az eredmények feljogosítják az együttest arra, hogy akár ebben is gondolkodjon. Ha időközben mégis megfogalmazódtak ezek a gondolatok, akkor ezek a kisvárdai döntetlen után tovaszálltak? Ami azért lenne igazságtalan, mert veretlen az együttes. (még nem tudtunk a Füzesabony vereségéről)
Ha augusztusban beszélünk erről, akkor boldogan írtam volna alá, hogy két fordulóval az őszi idény vége előtt még veretlen a csapat. Most már elhisszük, hogy nem a kiesés ellen, hanem a dobogóért kell küzdenünk. Van még az őszi szezonból is két kör, és ott van még a tavaszi idény is. Akkorra azért az ellenfelek is megismernek bennünket, és biztosan a tapasztalataik felhasználásával készülnek majd belőlünk. De mi is fejlődünk, és okulunk. Remélem, hogy az eddigi sikerek meghozzák majd az étvágyunkat, de még az idén is vannak feladataink. Vasárnap például Nyíregyházán.
