Mámor Bőcsön: Tíz gólt vertek a bajnokesélyesre
Ha nem nagyon emlékszik az ember egy meccsre, az nem csak azért lehet, mert részeg volt, hanem azért is, mert egyszerűen a találkozó hatása alá került. Kezdjük azzal, ami biztos: Bőcsi KSC – NKK Balmazújváros 17-27 (7-13).
A hírek szerint komoly prémiumot ajánlottak a bőcsi csapatnak a győzelemért, a borsodi kisvárost ennek ellenére nem hozta lázba a rangadó: meglepően kevés helyi volt ugyanis az egykor szebb napokat látott sportcsarnokban, így több újvárosi szurkolt, mint hazai.
Király Annamária kezdett a mieink kapujában, ami kiváló húzásnak bizonyult: rögtön két szép védéssel mutatkozott be. Az első gólt Zavaczki Edit szerezte, majd pedig jött két hazai hétméteres, amelyet értékesítettek. A beállójukat, a mieinknél magasabb Kreisz Teklát többször megtalálták a labdával, aki sokszor rántotta magával az emberét, amit a bírók meg is ettek, így hamar összegyűlt a két hibája Kunkli Bettinek. Ez a 2-1-es állás volt egyébként az egyetlen alkalom a találkozó folyamán, amikor vezettek a hazaiak. Ehhez az első 16 percben egyetlen további büntetőből elért gólt tudtak hozzátenni, azaz túl a félidő felén még akciógól nélkül álltak az igen jó erőkből álló borsodiak.
Az egész félidőben nagyon jól dolgozott a védelem: egyszerűen nem jutottak lövésekhez a hazai átlövők, már a szaggatott vonalon megfogták őket a mieink. A befutásaikat is remekül hatástalanították a lányok. Ha mégis lövési lehetőség adódott előttük, Király hárított. Mivel a bőcsiek nem mindig értek vissza, leindították a lányok a hazaiakat. Csatári, Szabados, Géricz egyaránt így szerzett gólt, de felállt fal ellen sem voltak megrémültek a mieink, hiszen a szélsők, valamint kintről Borza és Zavaczki egyaránt jól találta el a kaput. A félidőben így hatgólos volt az újvárosi előny (7-13).
A második játékrészre sem javultak fel a tabellán közvetlenül a mieink mögött elhelyezkedő hazaiak. De talán helyénvalóbb azt mondani, nem engedték játszani őket az újvárosi lányok. A védekezés továbbra is nagyon szigorú volt, az sem zavarta a csapatot, hogy Kunkli csak támadott, a védekezésben pedig Dobi Kata helyettesítette, igen kiválóan. A hazaiak tanácstalanságukban többször az oldalvonalon túlra dobták a labdát, Király indításai hajszálpontosak voltak, a mieink pedig a lerohanás elleni védekezést gyakoroltatták a Bőccsel – kevés sikerrel. Szabados például kétméteres hátrányból, labdával verte meg a félpályánál rárontó bőcsi védőket.
Örömmámorban úsztak a lányok és az Újvárosról érkezett szurkolók, akik belefeledkeztek a meccsbe, és minden megmozdulást tapssal jutalmaztak. Voltak jó cselek, szép lövések, nagy védések, és persze szebbnél szebb gólok. Így hízott tízgólosra a különbség, és alakult ki végül a 17-27-es arányú újvárosi győzelem.
A Bőcsnél viszont nagyobb ellenállást fejtettek ki a játékvezetők. Az együttes azt is elbírta, hogy Fibecz és Szammer sporttársak kirívóan arcátlan módon fújtak hazai pályát ezen a találkozón. Ennek alátámasztására álljon itt egy adat: hétszer játszott emberelőnyben Bőcs, és kilenc büntetőt kapott. Ebből hetet értékesítettek is (Mihalik Renáta és Suba Sára is fogott egyet-egyet). A mieink csak akkor kaptak hetest és emberelőnyt, amikor már minden eldőlt. Nem csoda, hogy két ízben is elvesztették a fejüket a lányok. Szerencsére viszont nem ezen múlott a győzelem. Valójában végig az volt az ember érzése, hogy ezen a szombaton egyszerűen nem lehet megverni a lányokat.
Jegyezzük meg, az egész csapat rendkívül tudatosan játszott. Végig fegyelmezett és koncentrált volt az együttes, a helyenként botrányos játékvezetői ítéletek sem zökkentették ki a saját ritmusukból Melkó Károly tanítványait. Erről leginkább a játékosok tekintete mondott el sokat. Úgy örültek egy-egy jó védekezésnek, gólnak, mintha a bajnoki elsőség múlna ezen az összecsapáson, amire – ha eddig nem tették volna – most alighanem bejelentkeztek. És nem elsősorban a Bőcs felett aratott tízgólos győzelemmel, hanem azzal a játékkal és elszántsággal – hasonlóan a Füzesabony ellen vívott mérkőzésen mutatottakkal –, amivel ezt a győzelmet aratták.
